Vettünk egy dia- és filmszkennert, hogy a régi diákat, negatívokat megmentsük az utókornak, mielőtt még teljesen kifakulnának. Ráadásul volt még egy pár tekercs diánk a filmes korszak legvégéről, amit már nem sikerült bekereteznünk, mert annyira kiment addigra a dia a divatból, hogy nem sikerült diakeretet kapnunk, csak valami elképesztő áron. Most ezek a diák is digitalizálva lettek és nagy meglepetésemre az egyik diafilm tele van a házról készült képekkel, abban az állapotban, ahogy először megláttuk Őt, már mint tulajdonosok. Azóta többször is megnéztem ezeket a képeket és tényleg nem értem, hogy voltunk képesek megvenni egy ilyen állapotú házat? Ma persze már élvezzük a döntés következményeit és örülünk neki, hogy mégiscsak így történt, de az biztos, hogy a most nem vágnék bele. Még szerencse, hogy akkor belevágtunk.
